int
Mire használható az int?
Az egyik leggyakrabban használt adattípus az int, amely egész számokat képvisel.
Az int adattípus a programozási nyelvben használt egyik alapvető adattípus. Az egész számokat jelöli, azaz azokat a számokat, amelyeknek nincsen tizedes része, például 1, 2, 3, 4, stb.
Az int adattípus használata rendkívül egyszerű. Csak meg kell adnod az értéket, és a program az int adattípussal fogja értelmezni. Például, ha az értéke 5, akkor a program az int adattípusnak fogja értelmezni, és ezután az értéket az int adattípus szabályai szerint kezeli majd.
Fontos megjegyezni, hogy az int adattípus csak egész számokat fogad el. Ha valamilyen tizedes pontot vagy tizedest használsz az értékben, akkor az a program számára egy másik adattípus (pl. float) lesz.
Az int adattípus rendkívül fontos az alapvető matematikai műveletek végrehajtásához, például az összeadáshoz, kivonáshoz, szorzáshoz és osztáshoz. Az int adattípus használata lehetővé teszi, hogy a program egyszerűen és hatékonyan kezelje ezeket a műveleteket.
Példa
Az „int” típusú változók számtani műveletekkel kezelhetők, mint például az összeadás (+), kivonás (-), szorzás (*), osztás (/), egész osztás (//) és a maradék számítás (%).
a = 5
b = 2
print(a + b) # Output: 7
print(a - b) # Output: 3
print(a * b) # Output: 10
print(a / b) # Output: 2.5
print(a // b) # Output: 2
print(a % b) # Output: 1
Ha tizedes számmal próbálunk dolgozni az „int” típusú változóval, akkor a Python egyszerűen elhagyja a tizedes részt, és az egész számot használja.
a = 3.14
b = int(a)
print(b) # Output: 3
A fenti példában a „3.14” értéket egy lebegőpontos számként definiáltuk. Azután a „b” változóba helyeztük a „3.14” érték egész részét, amely az „int()” függvény használatával történt. Amikor az „int()” függvényt használjuk egy lebegőpontos számra, akkor a Python levágja a tizedes részt, és csak az egész részt használja.
Fontos megjegyezni, hogy az „int” típusú változók kizárólag egész számokat tudnak tárolni, és nem tudnak tizedes számokat tartalmazni. Ha tizedes számokkal szeretnénk dolgozni a Python-ban, akkor a „float” típusú változót kell használnunk.
Komplex feladat
fogyasztas = int(input('Az autó fogyasztása [l/100km]: '))
urtartalom = int(input('A benzintank űrtartalma [l]: '))
tav = int(input('A megtenni kívánt távolság [km]: '))
# Az autó által megtett távolság kiszámítása
km = urtartalom / fogyasztas * 100
# Az autó által megtett távolság kiíratása
print(f'Az autó {km} km-t tud megtenni, ha tele tankkal indul.')
# Ellenőrzés, hogy szükséges-e tankolni az út során
print(f'Az út során {"nem" if km < tav else ""} kell tankolnunk.')
- Bekérjük az autó fogyasztását (
fogyasztas), az üzemanyagtartály űrtartalmát (urtartalom) és a megtenni kívánt távolságot (tav) a felhasználótól. - Az
kmváltozóban kiszámítjuk, hogy az autó mennyi kilométert tud megtenni, ha tele tankkal indul. Ehhez az üzemanyagtartály űrtartalmát (urtartalom) elosztjuk az autó fogyasztásával (fogyasztas), majd megszorozzuk 100-zal, hogy az eredményt kilométerben kapjuk. - A
kmértékét kiíratjuk a képernyőre, hogy megtudjuk, hány kilométert tud megtenni az autó, ha tele tankkal indul. - Ellenőrizzük, hogy szükséges-e tankolni az út során. Ha az autó által megtett távolság (
km) kisebb, mint a megtenni kívánt távolság (tav), akkor kiírjuk, hogy nem kell tankolnunk az út során. Ellenkező esetben, ha az autó által megtett távolság nagyobb vagy egyenlő a megtenni kívánt távolsággal, akkor kiírjuk, hogy kell tankolnunk az út során.
Buktató, figyelmezetés
- A kód feltételezi, hogy a felhasználó helyesen adja meg az adatokat, és egész számokat ad meg.
- Meg kell győződni arról, hogy a felhasználó helyes értékeket ad meg a fogyasztás, üzemanyagtartály űrtartalma és távolság esetén.
- Az üzemanyagtartály űrtartalmát és a fogyasztást át kell váltani azonos mértékegységre (pl. mindkettő literre/100 km-re vagy mindkettő
